#1 - I Found Him

Sziasztok! 

Sok komment jött, az újra indulás bejegyzésem alatt, aminek nagyon örültem és köszönöm nektek! 

Ezt a részt karácsonyi meglepetésnek szántam és akármennyire vissza akartam írni nektek, vissza fogtam magam.

Boldog Karácsonyt kívánok nektek!  

Mostantól komment hercegnőket fogok, minden rész előtt kihírdetni. Szóval írjatok bátran.

Komment hercegnő:

 Niki Teen Wolf: "Szia!!Nagyon örülük hogy újra írsz!!Várom nagyon az első részt!! :)"

•Kathleen Rose•

Azt hiszem az életem kezd helyre jönni. Már a harmadévet járom a new yorki gimnáziumban. A barátaim kezdik elfelejteni a múltat és őszintén szólva, ha szóba is kerül örülök, hogy terelik a témát. A családban más a helyzet. Az öcsém mideneste órákon át ölelget és soha nem fekszik le jóéjtpuszi nélkül. A bátyjám távolságtartó lett, amikor csak teheti kerül,  nem hajlandó velem beszélni. Az apám, úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna és ez a felfogás tetszik nekem a legjobban. Reményeim szerint mindenki túl teszi majd magát a történteken, csak én maradok az egyetlen fusztrált és bezárkozott személyiség a társaságban. Talán, anyám az, aki még mindig félt és kérdezősködik, de egy szót sem szólok. Amiről tudok az az én titkom marad, s senki sem szedi ki belőlem.
        - Figyelsz, te rám? - legyezi egyik kezét szemem előtt, barátnőm. Kiesek a jelenlegi transzomból és felmosolygok rá. - Hol jártál? - hajol bele aurámba, s így haja teljesen belepi arcom.
- Sasha, kérlek! Ezt mások teljesen félre értik. - nevet fel Brian a végén, majd ő is letelepedik mellénk a fűre.
Sasha azonnal kiegyenesedik, így megint a kék eget bámulhatom. -Inkább, edd azt a  szendvicset! -flegmáskodik Sasha, és Brian vállába bokszol, de ez megint nevetéssel végződik.
- Helyzet, Kate? - kérdez Brian, csukott szemmel megrázom fejem. Élvezem a napsütést, minden porcikámat kellően felmelegíti.
- Képzeld, ma Matt elhívott a bálra. - lelkendezik Sasha, apró mosoly kúszik arcomra.
- Az a Matt, aki a dús lábszőrével ijesztegeti az ellenfeleket? - érdeklődik Bri.
Belőlem viszont kitör a nevetés és mindketten rám néznek.
- A vérfarkas, Matthew Gren? -kérdem még mindig nevetve.
- Jól néz ki. - keresztezi karjait mellkasa előtt.
- Szőrgombóc. - nevet Bri, miközben magához rántja Sasha-t, s össze kocólja a durcás lány haját, aki minden fenyegetést bevetve próbál szabadulni.
-Te kivel mész? -bólintok a fiú felé, aki még mindig nevetve elengedi Sasha-t. A lány bőszen köpködni kezd, miközben megpróbálja hajzuhatagát hátra túrni.
- Egy másodikas csaj meghívatta magát és hát úgy sem fogok vele túl sokat foglalkozni. - emelgeti szendvicse utolsó darabját az ég felé, s hunyorogva ellenőrzi, hogy nincs-e benne hajszál.
-Senki sem menne veled. - torzul el Sasha arca és kidugva nyelvét egy újabb hajszáltól szabadul meg.
Bri bekapja az utolsó falatot és bele csámcsog barátnőm képébe. Hisztisen felugrik és a földön heverő könyvek közül elhajít egyet.
- Undorító vagy! - nyávog, majd durcásan mellém huppan. Bri hangosakat hümmög, ami nem kicsit felkelti az érdeklődésem.
Mikor oda pillantok, szinte nem is gondolkozom egyenesen Brian-re vettem magam és kikapom kezéből a könyvem.
- Nem láttál semmit. - pattanok fel, s amilyen fenyegetően csak lehet magasba emelem mutatóujjam. Ijedten néznek rám, Brian makkogni kezd, de meg sem várom, hogy valami értelmes ki jöjjön a száján. - Törim lesz. - jelentem ki, inkább magamnak, mint nekik és beviharzok.
          Percek óta próbálom elforgatni a megfelelő írányba szekrény záramat, de a felgyülemlet ideg erősen kihat a koncentrációmra. Ököllel belevágok egyet, hátha segít, de ez nekem fáj és az ajtó még csak meg sem reccsen. Nekidöntöm homlokom, s inkább a lélegzetvételeimre figyelek. Lassan kifújom a levegőt, majd lassan beszívom. Elkéne már felejtenem, de az Isten szerelmére azt sem tudom micsodát. Nem tudok semmit, nem emlékszem semmire. A könyv, -amiért rámorogtam Brian-re-, az egyetlen ami a segítségemre lehet. A fejem zúgni kezd és a látásom homályosodik. Amilyen erősen csak tudom magamhoz szorítom könyvem és várom az újabb emlékképeket.
        - Mi a kódod? - szól egy mély rekedtes hang. Ijedten felkapom a fejem, honom alá csapom könyvem, hogy aztán kezeimet egymáshoz dörgölve eltűntessem a nyirkos, izzadt hatást.
Kitágult pupillákkal tekintek fel, megzavarómra. Egy fiú áll előttem. Fekete nadrágot visel, övvel. Fehér ingje szabályosan be van tűrve, mire egy kék kabátot húzott. A gomboknak arany színű beütése van. A jobb vállánál valami kép van felvarrva, szintén arany színben. Nem ismerem fel a kis szimbólumot, pedig tudom, hogy már láttam valahol, de még mindig kicsit zavartnak érzem magam. Felnyírt, szőkés-barna haja van. Eléggé furcsán méreget, valószínüleg azt hiszi drogoztam, vagy szívtam valamit.
- Öhmm..- hirtelen felém lép, amitől ijedtemben neki vágodok szekrényemnek.
- Megengeded? - mutat a záramra.
Nem bírom levenni róla a szememet.
Lassan bólintok és arrébb lépek.
- 0307. -adom meg a kódom, és nyelek egy hatalmasat. A zár kattan és a fiú elmosolyodik.
-Kész is. - lép hátra, tisztes távolságra és továbbra is engem néz.
- Köszönöm. -motyogom és azzal a lendülettel berakom a könyvem egy biztos helyre. Kicserélem a francia könyveket, történelemre, miközben szemem sarkából még mindig a fiút nézem, aki azóta sem ment el.
 -Szolgálok és védek. - szólal meg, amitől egy mosoly kúszik arcomra és bátrabban fordulok felé.
- Ez egy eléggé hülye mottó. - mosolygok rá.
        És ebben a pillanatban, itt és most esett le, hogy egy rendőrrel beszélgetek. - Vagyis nem úgy értettem, na...vagyis.. - próbálok magyarázkodni.
- Nekem mondod? - teszi fel a költői kérdést és elvigyorodik. - Mi a neved? - bólint felém, ami kicsit fusztráló.
- Kathleen, - nyújtom karom, és mikor elfogadja jobb kezem, folytatom. - Kathleen Rose.
- Justin, -mosolyog. - Justin Hoult. És mindig megpróbálod beverni a szekrényed? - kérdi, felvont szemöldökkel.
- Csak, akkor ha rossz paszban vagyok. -ölelem mellem elé tanszereim. -De mint láthattad nem valami hatékony dolog. - bevetek egy hamis nevetést.
Aprót mosolyog, de szinte azonnal el is komolyodik. - Hányadikos is vagy? - keresztezi mellkasa előtt karját, így kabátja kiemeli karizmait. -Harmadéves vagyok. - mondom kicsit kérdő tekintettel. Ez a beszélgetés kezd furcsa lenni. - Azt hiszem mennem kéne. - mutatok a terem írányába.
- Menj csak. - bólintva ért egyet, majd intve elfordul. Még egy darabig, utána bámulok. Lassan menetel, vállát felhúzva, oldalra dönti fejét majd az ellentétes kezével fekete adó vevőjéhez nyúl és beleszól:
- Megtaláltam.



Következő rész: 2016.01.30.-31.